Kiterjedt EU finanszírozású kutatási projekt indult a radon és más természetben található radioaktív izotópok (NORM) által kiváltott kis dózisoknak az emberre és a környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatára. A 22 millió euró (26 millió USD) finanszírozású ötéves RadoNorm projektben 56 intézmény, köztük az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont vesz részt 22 európai országból.
A térkép a beltéri radon szinteket mutatja Európában (kép: European Geoscience Union)
A projekt 18 millió euró támogatást kapott az Európai Unió Horizon 2020 elnevezésű kutatási és innovációs programjából. A RadoNorm projekt a hónap elején indult és 2025 augusztusában ér véget. A projektet Németország Sugárvédelmi Szövetségi Hivatala koordinálja. A résztvevők között található a Belga Nukleáris Kutatóközpont (SCK-CEN), Finnország Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Hatósága, Franciaország Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Intézete, Svédország Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Hatósága és az Egyesült Királyság Egészségügyi Minisztériuma. Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont Környezetfizikai Laboratóriuma a dozimetria munkacsomag koordinálásáért felelős, illetve részt vesz a biológiai hatások modellezésében, és a továbbképzési programok szervezésében is Az EK-ra jutó támogatás meghaladja a félmillió eurót.
Minden ásvány és nyersanyag tartalmaz természetes eredetű radioaktív magokat. A sugárvédelem szempontjából a legfontosabbak az 238U és 232Th bomlási láncában szereplő magok. A legtöbb ásványokkal és nyersanyagokkal folytatott emberi tevékenység során az ezektől a magoktól elszenvedett besugárzás mértéke nem haladja meg szignifikánsan a normál háttérsugárzást és ezért nem adnak okot aggodalomra a sugárvédelem szempontjából. Azonban bizonyos munkafolyamatok esetében szignifikánsan nagyobb lehet a besugárzás mértéke, ezért ezeket a folyamatokat szabályozni kell.
A NORM potenciálisan tartalmazza a környezetben található valamennyi radioaktív elemet. A kifejezést azonban specifikusan azokra a radioaktív anyagokra alkalmazzuk, amelyek az emberi tevékenység által nagyobb besugárzási potenciállal rendelkeznek mint a háborítatlan környezet esetében. A hosszú felezési idejű radioaktív anyagok, mint az urán, a tórium és a kálium, valamint ezek leányelemei, mint például a rádium és a radon tipikus példái a NORM-nak.
A NORM-ot feldolgozó iparágak közé tartozik minden érc bányászata (az uránbányászat már szabályozva van); ritka fémek, tórium és nióbium/tantál ércek feldolgozása, olaj és gáz kitermelése, titán-dioxid pigmentek előállítása; termikus foszfor; cirkon és cirkónium; foszfát műtrágyázó; cement; geotermikus energiatermelés; szénfűtésű erőművek; foszforsav termelés; vasgyártás; bádog/ólom/réz olvasztás; talajvíz szűrőberendezések.
A RadoNorm résztvevők úgy nyilatkoztak, hogy a projekt arra szolgál, hogy kutatást és fejlesztést kezdeményezzen és folytasson az EU tagállamok, társult államok és az Európai Bizottság azon törekvésének támogatására, hogy létrehozzák az Európai Sugárvédelmi Biztonsági Szabályzatot. A kutatási projekt célkitűzése a radon és NORM okozta sugárveszély kezelésének minden lépésének nyomon követése. A RadoNorm feladata a tudományos, műszaki és társadalmi bizonytalanságok csökkentése a kutatás és műszaki fejlesztés kezdeményezése és folytatása által, valamint az oktatás és továbbképzés integrálása által valamennyi kutatási és fejlesztési tevékenységre kiterjedően. A projekt eredményeit célzott akciókkal fogják eljuttatni a nyilvánossághoz, a résztvevőkhöz és a hatóságokhoz.
A projekt célja a radon és a NORM besugárzások feltérképezése, új dozimetriai technikák kifejlesztése, az egészségre és az ökológiára gyakorolt hatások elemzése, a társadalmi szempontok megértésének növelése és egységes képzés bevezetése az érintett anyagokkal dolgozó vállalatok számára.
„A RadoNorm projekt fő erőssége a sokféle tudományos diszciplina kölcsönös megtermékenyítő hatása” – mondta Tanja Perko, az SCK-CEN projekt koordinátora. „ A projekt összehozza sok tudományterület kutatóit mind a természettudományok mind a társadalomtudományok területéről.”
Fordította: Vidovszky István
Forrás: World Nuclear News
